Az Uradalom

A korai és az érett középkor határán, nyugaton önálló nagybirtokok sokasága volt jellemző. Ezeket uradalmaknak nevezzük, és a gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. A hatalom alapja a földbirtok; az új előkelők kezdetben a római nagybirtokosokból és germán törzsfőkből kerültek ki. Az újdonsült királyok kénytelenek voltak a frissen megszerzett birtokok jelentős részét híveik között szétosztani. A (fegyveres szolgálathoz kötött) földet hűbérbirtoknak/feudumnak, míg a földtulajdonost hűbéresnek nevezték. Adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat fejében földeket adni. Így alakul ki a hűbéri lánc. A föld, amely a tulajdonos kezében marad az allódium/majorság. (hűbérúr=senior; hűbéres=vazullus)

A földadomány lehet beneficium (kötöttségek nélkül, egy embernek szól, aki kapja; nem örökölhető), vagy feudum (a hűbérúr és a hűbéres szerződést kötnek, a földért cserébe katonai szolgálattal tartozik a hűbéres; a föld örökölhető) A jobbágyság létrejötte a korábbi rabszolgák, a colonusok (szabadok, akik földet bérelnek; cserébe ingyenmunkával, terményadóval és esetenként pénzbeli juttatásokkal tartoznak) és a szabad germán parasztok összeolvadásának eredménye. A jobbágy csak használja a földjének, a teleknek. Földje nagyságának arányában szolgáltatásokkal tartozott a föld tulajdonosának. (robot, termény, pénz)

A mezőgazdaság technika

A kora középkorban, a mezőgazdaságban a legelőváltó illetve a kétnyomásos gazdálkodás volt jellemző. A X-XI. században néhány fejlettebb régióban (franciák, németek) áttértek a háromnyomásos gazdálkodásra (ugar, tavaszi-, őszi gabona), ami azt eredményezte, hogy nőtt a termőterület nagysága így a termés mennyisége is. A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a fejlett, túlnépesedő területekről kivándorló telepesek, a hospesek (vendégek). Új növények jelentek meg a köles helyett, mint például a búza, árpa, zab, rozs.

A növekvő hozamok következtében gyorsan nőtt a kontinens népessége, XI: századi 38 millióról a XIII. század végére, 75 millióra). Új mezőgazdasági eszközök is megjelennek. A csoroszlyás, kormányrúddal ellátott nehézeke, amellyel elég egyszer átmenni a földeken, hiszen nemcsak mélyebben szánt, de át is forgatja a földet, amennyiben a talajok kötöttebbek. Új fogatolási módszer a szügyhám, amellyel sokkal hatékonyabban húzzák az állatok az ekét; elterjed a patkó használata, mellyel az állatok munkabíró képességet növelték. Elterjedt a trágyázás, ami javította a talajok minőségét. Mindezen fejlesztések következtében megjelent a felesleg, amellyel lassan kialakulhatott az árutermelés és a pénzgazdálkodás. Ez ösztönzőleg hatott az iparra is és a XI-XII. században valóságos technikai forradalom bontakozott ki.

Megjelentek vízi- és szélenergiával hajtott kerekek, melyeket nemcsak malmokban, hanem vasolvasztókban, kemencék fújtatóiban, érctörő malmok zúzógépeiben vagy favágó gépekben is használtak. Fejlődött a kőszén- és ércbányászat, amely nagyban hozzájárult a középkori vasművesség színvonalának emelkedéséhez.

https://macskalany.wordpress.com/2011/01/23/7-tetel-a-kozepkori-uradalom-jellemzo-vonasai/