A hitleri fajelmélet szerint az emberiség 3 csoportra osztható

1. Árják

• A legkiválóbbak; ők a felsőbbrendű faj; németek, angolok, skandinávok, svédek
• Az a dolguk, hogy uralkodjanak.
• Meg kell őrizni a vértisztaságot

2. Segédnépek

• Franciák, spanyolok, olaszok, portugálok, románok, magyarok (mediterrán népek)
• Ki kell szolgálniuk az uralkodó fajt (fizikai munkával)
• Gondoskodni kell, hogy ne szaporodjanak, és ne tanuljanak túl sokat (csak írni-olvasni és számolni).

3. Kiirtandók csoportja

• zsidók
• szláv népek
• színes fajok

Élettér elmélet

Mindehhez kapcsolódik még a Hitler által a Mein Kampfban megfogalmazott élettér elmélet, a lebensraum:

• külső élettér → a német népnek területekre van szüksége
• belső élettér→ az országon belül néhány faj foglalja a helyet az árják elől

→ Ez a népirtáshoz vezető út.

Népirtás

• A sárga csillag viselésének elrendelése, s ezzel a zsidó népesség kirekesztése a társadalomból.
• A gettók létrehozása, ami nem csak a zsidóknak a társadalom többi részétől való elszigetelését jelentette, hanem lassú éhhalálra is ítélték őket – hiszen a külvilágból nem érkezhetett segítség.
• A végkimerüléshez vezető kényszermunka.
• Kisebb-nagyobb, többé-kevésbé szervezett kivégzések, amelyekre bárhol, bármikor ítélet nélkül sor kerülhetett, az áldozatoknak pedig csak egyetlen bűnük volt: származásuk.
• A zsidó lakosság vagyona automatikusan az államkincstár tulajdonába került, a koncentrációs táborba hurcoltakat minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztották.

Endlösung = Végső megoldás

A zsidók tömeges, erőszakos kitelepítésére alkalmazott “végső megoldás” (Endlösung) kifejezést 1940 júniusában használták először, s egyértelműen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan feltűnt a “teljes megoldás” (Gesamtlösung) fogalom is – erről például 1941. július 31-ei táviratában Heydrich tett említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók száma is ugrásszerűen megnőtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó megsemmisítéséről döntöttek – s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels 1942. március 27-én, büszkén jegyezte be a naplójába: “Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim, melynek módjában állna ennek a kérdésnek a világméretű megoldása.”

Haláltáborok

Az akkurátus szakszerűséggel vezetett – a háború végén részben elpusztított – náci nyilvántartásból kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítő tábor rendszere. Típusa szerint a tábor sokféle lehetett: koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítő tábor és a további utazásig a deportáltakat befogadó ideiglenes gyűjtőtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a háború végére mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol folyt.