II. Rákóczi Ferenc (1676-1735):

Apja I. Rákóczi Ferenc, anyja Zrínyi Ilona, nevelője Thököly Imre. Első osztályú nevelést kapott, egész Európát bejárta és tanulmányutakat folytatott.

Visszakapta a Rákóczi birtokokat és ezért Németországból hazatért. Kapcsolatba került a magyar nemességgel és átállt Bercsényi Miklós oldalára. Levelezni kezdett XIV. Lajossal. De levelei az udvar kezébe kerültek és ezért börtönbe zárták, felségárulással vádolták. Felesége (egy német nő) szabadította ki Gottfried Lehmann, börtönőr segítségével. Rákóczi Lengyelországba, Brezán várába menekült.

A szabadság harc előzményei:

• 1697-es hegyaljai felkelés: a bujdosó mozgalom következménye, elfoglalják Tokaj és Sárospatak várát. Szervezetlen mozgalom. Kis Albert; Tokaji Ferenc; Szalontai György.
• 1703-as tiszaháti felkelés, melyet Kis Albert és Esze Tamás vezetett. Küldöttséget menesztettek Brezán várába és felkérték Rákóczit, hogy álljon a felkelés élére. Rákóczi kiadta a brezáni kiáltványt, melyben leírta, hogy elvállalja a felkelés vezetését és annak okait: Habsburg ellenes célokat fogalmazott meg, akiket az ország szabadságának elvevésével vádolt. Célja a régi jogok helyreállítása. Jelszava: „Cum deo pro patria et libertate!” /”Istennel a hazáért és a szabadságért!”/
• 1703 májusában kitört fegyveres felkelés.
• 1703 júniusában Dolha mellett a felkelők vereséget szenvedtek a császári csapatoktól, amit Károlyi Sándor vezetett.

A szabadság harc külpolitikai háttere:

Spanyol örökösödési háború (1701-1713): Európa két nagyhatalma, Franciaország és Ausztria harcolt a területért. Ausztria nyugatra koncentrált és a hátországra nem figyelt. A franciák komoly összegekkel támogatták a Rákóczi-szabadságharcot. 1704-ben a höchstädti ütközetben vereséget szenvedett a francia oldal. A Habsburgokat Savolyai Jenő vezette és Ausztria 1704-től Magyarországra figyelt. Ezért Rákóczi külföldi szövetségeseket (Oroszország; törökök; Bajorország) keresett, de sikertelenül.

A szabadságharc:

1703. A legnagyobb foglalások ekkor történtek: Duna-Tisza köze; Felvidék. De a Dunántúl a császáriak kezén maradt, melynek oka, hogy több császári tiszt átállt a felkelők oldalára; hadseregre volt szükség. Kiadták a vetési pátenst (rendelet): a jobbágyok és családtagjaik mentesültek az adóterhek alól. Rengeteg jobbágy beállt a szabadság harc seregébe.

1704. II. Rákóczi Ferencet Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották, de nem tudták beiktatni, mivel Erdély császári kézen volt. Kiadott egy röpiratot az európai országok számára, melyben a szabadság harc céljait és okait fogalmazta meg. Nagyszombatnál súlyos vereséget szenvedtek a kurucok a labancoktól.

1705. A szécsényi országgyűlés megválasztotta Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé. 24 tagú szenátus állt mellette, melynek elnöke Bercsényi Miklós lett. Rákóczi teljhatalommal rendelkezett a külügyek, a pénzügyek és a hadügyek terén. Felhasználhatta a kancelláriát, amely a legfontosabb hivatal volt. Ennek vezetője Ráday Pál. Az egész ország területén vallásszabadságot hirdetett, Magyarország államformáján konföderációban határozta meg (szövetségi állam). Ráday nevéhez fűződik az első magyarországi újság, Az igazmondó Mercurius.

Gazdaság

XIV. Lajos, francia király 1708-ig támogatja a szabadság harcot. A bevételek a nemesfémbányákból, a vámokból, a fejedelmi birtokokból származtak. Saját pénzt veretett rézből (rézlibertás), ami gyorsan inflálódott, gyengült az értéke. Rákóczi tervezte a közteherviselés bevezetését, de szembefordultak fele. Megszervezte a Gazdasági Tanácsot, amely a szabadság harc gazdasági ügyeit intézte: fegyverellátás, ruházat, élelmezés. Manufaktúrákat alapított és tárházakat (raktár) létesített.

Kuruc hadsereg

A szabadság harc kezdetén szervezetlen és fegyelmezetlen a sereg. Kiképzetlenek voltak. Végvári, császári, külföldi katonák és Thököly seregéből származó harcosok is harcoltak itt. A többség könnyűlovas, a kisebbség gyalogság (talpasok), és van egy kevés tüzérség is. Létszám eleinte 80 ezer fő, de visszaesett 30 ezerre. Kéz nagy tábort találunk: a) mezei katonák (irreguláris csapat), b) tanult, kiképzett csaptok (reguláris, hivatalos csapat). A kuruc sereg a gyors, hirtelen támadás módszerét alkalmazta, a nyílt ütközeteket kerülték, de nem tudták megtartani területeiket.

• 1705-ben uralkodóváltás történt. I. Lipót meghalt és I. József követte őt a trónon (1705-1711). Tárgyalások indultak az udvar és Rákóczi között, de ezek kudarcba fulladtak. Bottyán János elfoglalta a Dunántúlt.
• 1706-ban elfoglalták Erdélyt, amit 1707-ig sikerült megtartani.
• 1707-ben beiktatták Rákóczit erdélyi fejedelemé. Ugyanebben az évben országgyűlést tartottak Ónódon. A győzelmek mellett megerősödött az ellenzék, akik támadták Rákóczit. Ennek oka a vetési pátens és annak következményei, a hosszú háború, az értéktelen pénz, a béketárgyalások kudarca. Az ellenzék két képviselőjét (Rakovszky Menyhért, Okolicsányi Kristóf) felkoncolták. Bevezették a közteherviselést, ami mindenkire vonatkozott. Döntöttek a hadirokkantak, az özvegyek és az árvák állami gondoskodásáról. Bercsényi: „eb ura fakó, József császár nem királyunk”: a németek császára lehet, de Magyarországnak nemètrónfosztás, idegen származású nem ülhet a trónon (= detronizáció). Cél lett volna, hogy a trónt betöltsék; új jelölt: Frigyes Vilmos, porosz trónörökös. Ehhez hiányzott, hogy Magyarország és Poroszország területileg közelebb kerüljön egymáshoz. Rákóczi célja a terjeszkedés északnyugati irányba (Morvaország+Szilézia) èlétre kell hozni egy magyar-morva-sziléziai konföderációt. 1708-ban legjobb seregével indul Morvaország irányába. Trencsén mellett döntő vereséget szenved a császári csapatoktól. Ez fordulópontot jelentett. 1708-tól a védekezésre maradt csak energia és folyamatos visszavonulást figyelhetünk meg. Csökkent a szabadságharc anyagi háttere: nem érkezik támogatás Franciaországból, a nemesek hazakényszerítik a jobbágyokat, mert nem tartják be a vetési pátenst. Megbomlik a nemzeti egység. Árulók kerülnek ki a kuruc seregből, pl.: Bezerédy Imre. Több vezető is meghalt, pl.: Bottyán János, Esze Tamás.
• 1709-1710. pestisjárvány pusztít.
• 1708-ban a sárospataki országgyűlésen minden jobbágynak szabadságot ígért (jobbágyfelszabadítás).
• 1709-ben ki kellett üríteni a Dunántúlt és a Felvidék nyugati részét.
• 1710-ben Romhánynál az ütközet döntetlennel ért fel. Elindultak a titkos tárgyalások Rákóczi és az udvar között (Pálffy János). Rákóczit Károly Sándor képviselte.
• 1711. április 30-án megkötötték a szatmári békét és ezzel véget ért a tárgyalás. Május 1-jén a kuruc csapatok letették a fegyvert a Nagymajtényi-síkon.

Szatmári béke:

• Minden felkelő közkegyelmet kapott
• A Rákóczi adta kiváltságokat megőrizhették
• Az udvar garantálta a vallásszabadságot
• Magyarország és Erdély alkotmánya
• Rákóczi minden birtokát visszakapja (kivéve a várakat), ha hűségesküt tesz

A szatmári béke kompromisszumos béke, de Magyarország szempontjából előnyöket jelent. Nem volt hiábavaló a szabadságharc, mert ezeket az eredményeket e nélkül nem lehetett volna elérni. Magyarországot nem olvasztották be a birodalomba. Ez a béke az 1711-ben trónra kerülő III. Károlynak köszönhető.

II. Rákóczi Ferenc nem tett esküt, így semmit sem kapott vissza. Haláláig száműzetésben élt Lengyelországban, majd Franciaországban és végül Rodostóban. 1735-ben halt meg, a testét Kassán temették el, a szívét pedig Franciaországban.