A felfedezéseket követően a 16. század közepétől rohamosan emelkedtek a mezőgazdasági termékek árai (főleg a gabonaárak). A másik fontos következmény, hogy az iparcikkek iránt is megnőtt a kereslet. A kelet-közép-európai országok nagymértékben növelték mezőgazdasági termelésüket. További következmény, hogy az Újvilágból beáramló nemesfémtömeg még magasabbra emelte az árakat. A megnőtt szükségletek kielégítésére a céhes keretek alkalmatlanná váltak. Elterjedtek a manufaktúrák, amelyeket vállalkozók hoztak létre. A manufaktúrák olcsóbban és nagyobb mennyiségben termeltek. Sok kézműves tönkrement, a kereskedő-vállalkozók kezén tőke halmozódott fel. Kereskedelmi társaságok jöttek létre Európában. Angliában megkezdődtek a bekerítések (gyapjú iránti kereslet növekedése › juhtenyésztés › közös földek kisajátítása), megszülettek a véres törvények. Kialakultak a tőkés termelés gazdasági és társadalmi előfeltételei (a marxizmus e folyamatot eredeti tőkefelhalmozásnak nevezi). Az eredeti tőkefelhalmozás az a folyamat, amelyben a kisárutermelő parasztokat és kézműveseket a termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközeitől megfosztják. Ezzel párhuzamosan mások kezében felhalmozódik ez a termelőeszköz vagy az annak megvásárlásához szükséges pénzösszeg.) Kialakultak a tőkés bérmunkás kapcsolatok. A tőkés pénzt visz a piacra, és ott olyan árut vesz, amely a saját értékénél nagyobb értéket tud előállítani. Ez az áru a bérmunkások munkaereje. Bérmunkásokká azok a rétegek lettek, akik elvesztették minden termelőeszközüket (egykori jobbágyok és kézművesek). A munkabér és a megtermelt érték között különbözet az értéktöbblet, a tőkés haszna.

Kapitalizmus

Gazdasági elrendeződés, mely az ipari forradalmat követően a 19. században fejlődött ki a nyugati társadalmakban. A fogalom Marxtól származik. Lényege, hogy a termelőeszközök magántulajdonban, a tőkésosztály (burzsoázia) birtokában vannak. A munkások (proletariátus) semmivel sem rendelkeznek, csak a munkaerejükkel, és ezt bár szabadon eladhatják a piacon, függnek a tőkésosztálytól, amely kizsákmányolja őket azáltal, hogy kisajátítja a munkájuk által létrehozott értéktöbbletet. nem marxista értelemben: az a gazdasági forma, amelyben a tulajdon legnagyobb része magánkézben van, és az árukat szabadpiaci versenyben értékesítik. Kizsákmányolásról csak monopolhelyzet esetén beszélnek.

A monopolkapitalizmus jellemzése

A monopóliumok kialakulása a szabadversenyes kapitalizmus idején kezdődött el, és a XIX. Század végére gyakorlatilag befejeződött. A monopólium olyan nagyvállalat, amely egy iparágban a termelés nagy részét adja.Létrejöttének két lehetséges útja a tőke koncentrációja és centralizációja. A monopóliumoknak a fejlődés során több fajtája alakult ki:

• a kartell egy iparág vállalatainak a megegyezése a nyersanyagok, késztermékek árában vagy a piacok elosztásában
• a szindikátus vállalatai közös szerveket hoznak létre bizonyos feladatok ellátására (pl.: értékesítés)
• a tröszt ugyanazon ágazat vállalatainak egyesülése közös vezetés alatt
• a konszernben különböző ágazatok vállalatai egyesülnek közös pénzügyi irányítás alatt
• holding más vállalatokat ellenőriz a megszerzett részvényhányad alapján

A finánctőke a banktőke és az ipari tőke összefonódását jelenti. Ez legtöbbször úgy jött létre, hogy különösen nagy beruházásokat csak banki hitelekkel tudtak végrehajtani, ezekért cserébe viszont a bankok ellenőrzést nyertek a vállalatok tevékenységében. A fejlődés következő lépcsője a tőkekivitel. Ez akkor következik be, mikor a tőkét saját hazájában már nem lehet jól befektetni. Ilyenkor a tőkét a gazdaságilag elmaradottabb országokban fektetik be, mivel itt olcsóbb a munkaerő, a nyersanyag is sokszor itt található és a piac helyben van. Ezek a plusz bevételek jelentik az extraprofitot. A tőkekivitel során megtörténik a világ gazdasági felosztása, amit a területi felosztás követ. A területi felosztás korában Anglia és Franciaország voltak a gazdaságilag legerősebb és az USA. A német gazdaság a századfordulón sokkal gyorsabban fejlődött, mint az angol vagy a francia. Ez az ún. egyenlőtlen fejlődés, amit az vált ki, hogy a később indulók könnyebben alkalmazhatták a legfejlettebb technológiát. Az egyenlőtlen fejlődés következtében megkezdődött a harc a világ újrafelosztásáért.

Forrás: Kosáry Domokos: Európa történeti modellje