Erdély földrajzi helyzete

• Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig (ország három részre szakadása).
• Földrajzi szempontból a Kárpátok hegyvonulatai határolják, gazdag nemesfém, vasérc és sóbányákban. Ezen kívül folyókban és erdőkben is bővelkedik.
• A fejedelemséget keletről és délről a két román fejedelemség Moldva és Havasföld határolja.
• Élén a király által kinevezett vajda áll a XII. századtól.
• A térség nem esett a török terjeszkedés irányába, nincs török megszállás, helyette laza függés, Erdély az Oszmán Birodalom hűbérese. (Moldva, Havasföld szintén, de náluk a török beleszól a belpolitikába is)

Államiság jellemzői

• Három rendi nemzet rendelkezett kiváltsággal:
  • magyar nemesség
  • székely székek
  • szász előkelők
• Együttműködésüket a kápolnai unió (1437.) szabályozta.
• Területi alapon is elkülönülés: székelyek kelten, szászok a déli részeken éltek. Közigazgatási egységeik székelyek és szászok területein a székek, a magyarok lakta területeken a vármegyék.

Erdély nemzetiségei

Magyarok

Sokáig az erdélyi etnikum közel felét a magyarság alkotta. Nagyrészt észak- és nyugat-Erdélyi terülteken voltunk jelen. Magyarország többi részéhez hasonlóan vármegyékben éltek, társadalmuk nemesekből, jobbágyságból és csekély létszámú polgárságból állt.

Székelyek

A székelyek elsősorban Erdély keleti részén telepedtek le. Bár magyar nyelven beszéltek, de teljesen más közigazgatási rendszerrel és társadalommal rendelkeztek, mint a magyarok. Nem számítottak jobbágyoknak, nem volt földesuruk, hanem katonai szolgálattal tartoztak a királynak, majd a fejedelemnek (határt védték). A XVI. században kezdődik meg a székely katonák lesüllyedése, lassan jobbágynak tekintik őket, ez ellen többször próbáltak meg sikertelenül lázadni.

Szászok

A szászok ősei még az Árpád-korban érkeztek Magyarországra. II. Andrástól kollektív kiváltságot kaptak, nevezetesen azt, hogy saját vezetőt választhattak. Vezetőjük Nagyszeben város polgármestere volt, ő viselte a szász grófi tisztséget. Ő bíráskodhatott a szászok felett.  Adót (földbért) egy összegben kellett a királynak fizetni (később a fejedelemnek). Városokban élnek, német anyanyelvűek és általában iparral és kereskedelemmel foglalkoztak.

Románok

A románok a szomszédos román fejedelemségekből (Moldva, Havasföld) áramlottak, vándoroltak át egyre nagyobb számban Erdély területére. Elsősorban hegyi pásztorkodással foglalkoztak, később letelepednek és jobbágyként dolgoznak és adóznak a földesúrnak.  Pásztoroknak a külön adója volt az ötvened, amit a juhnyájak után kellett fizetniük a fejedelemnek.

Közigazgatás:

• Erdély élén a fejedelem áll, de a tisztség betöltéséhez szükséges volt a törökök jóváhagyása is.
• Belpolitikát önállóan folytathatott, de a külpolitikai döntésekhez szintén török beleegyezés kellett.
• Évente adót kellett fizetnie a töröknek (eleinte 10 ezer aranyat később sokszorosa)
• A fejedelem tanácsadó testületeként működött a Fejedelmi Tanács, aminek a tagjait a fejedelem választotta ki. Csak tanácsadási jogköre volt, dönteni nem dönthetett semmiben.
• Írásbeli ügyek intézésére létrehozták a Kancelláriát.
• Erdélynek saját országgyűlése lesz, ami egykamarás, viszont hatalma kisebb, mint a Királyi Magyarországon működő Országgyűlésé.
• Az ország irányításában a fejedelem akarata érvényesül, melynek alapja a nagy földbirtokállomány és a Török Porta támogatása. (Amúgy sincs olyan nagybirtokkal rendelkező főnemesei csoport, amelyik veszélyeztetni tudná a fejedelem hatalmát)
• Az erdélyi országgyűlésen a 3 rendi nemzet képviselői vehetnek részt: a magyar nemesek, a székely székek és a szász előkelők. A negyedik nemzetnek, a románoknak nincs rendi képviselete.
• Központi város Gyulafehérvár, itt található a fejedelmi udvar is.
• Az országgyűlés különböző városokban ülésezett.
• A fejedelem adóbevételeinek nagy része nem függött a rendek jóváhagyásától, saját birtokáról vagy a regálé jövedelmekből (pl.: vám) származott.
• Hivatalokban a fejedelem familiárisai dolgoztak, ők a fejedelem jóvoltából tölthették be a pozíciójukat.

Vallási viszonyok

• Erdély területén is megjelenik a reformáció minden irányzata:
  • a magyarok nagy része a kálvinista (református) hitre tér át
  • a szászok többsége lutheránus (evangélikus) lesz
  • a székelyek megmaradnak a jól bevált katolikus hitben
  • a románok szintén megingathatatlanok és maradnak az eredeti ortodox (görög-keleti) vallásukban
• A szentháromságot tagadó irányzat (antitrinitáriusok) is megjelenik Erdélyben és mivel Európában csak itt, meg Lengyelországban nem üldözik őket, itt hozzák létre az unitárius egyházat.
• Európában egyedülálló módon az erdélyi országgyűlés több alkalommal is a négy vallás szabad gyakorlásáról hozott törvényt (pl.: 1568- tordai országgyűlés). Szabadon lehetett gyakorolni a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallást is. Az keleti kereszténység, az ortodox vallás csak megtűrt vallásnak számított.
• A katolikus vallás is majdnem a betiltás sorsára jutott (János Zsigmond unitárius volt), de végül engedélyezték a katolikus hitet is (Báthori István), be lettek hívva a jezsuiták, így idővel megindult az ellenreformáció is. A magyar fejedelmek a későbbiekben mind református vallásúak voltak