Géza fejedelem uralkodása (972-997)

Géza előtt 3 feladat állott:

1. Békében maradni a szomszédokkal
2. Felvenni a kereszténységet
3. Bármilyen áron megteremteni a központi hatalmat

Géza külpolitikája

Következetes békepolitikát folytatott, melyet a szükségszerűség kényszerített ki. A belső harcok és a kereszténység terjesztése nem engedte meg a külső háborúkat. A béke érdekében még bizonyos határterületek feladását is vállalta. Térítő papokat és hospeseket hívott, emellett dinasztikus házasságokkal igyekezett a békét megszilárdítani (legidősebb lányát Vitéz Boleszláv lengyel uralkodóhoz adta, 2. lányát a bolgár trónörököshöz. 3. lányát a velencei dózséhoz. Fia, István II. Henrik bajor herceg húgát, Gizellát vette feleségül). Géza öccse, Mihály bolgár hercegnőt vett feleségül.

A kereszténység felvétele:

A kereszténység Mo.-on a 950-es években a keleti keresztény térítéssel indult hódító útjára. Gézának abban kellett döntenie, hogy melyik kereszténységet vegyük fel (a keletit vagy a nyugatit). A kalandozások kellően elhidegítették a bizánci-magyar kapcsolatokat + a Német-Római Császárság közvetlenül szomszédja lett Mo.-nak. Gézának tkp.-en egyetlen választási lehetősége maradt: a nyugati kereszténység felvétele. 972-ben Géza követséget küld I. Ottóhoz. Ottó Brunó püspököt küldi Mo.-ra, aki megkereszteli Gézát és fiát, Vajkot (Istvánt).

Géza 973-ban követséget küld Quedlinburgba. Itt Géza újabb térítőket kapott I. Ottótól. Géza idején kezdődött a pannonhalmi apátság építése is.

A térítés nem jelentette egyházszervezet kiépítését is, az csak Szent István idején történt meg.

Géza belpolitikája

Új fejedelmi székhelyt alakított ki Esztergomban. A központosító törekvések között létkérdés volt a katonai szervezet kiépítése: már uralkodása első felében sikerült elérnie, hogy csak ő és feltétlen hívei rendelkeztek katonai kísérettel. A hadsereg fenntartásáról belső erőforrásokból gondoskodott, a zsákmányszerző kalandozások megszűnte tehát nem gyengítette meg a fejedelmi hatalmat.

A pogány nemzetség- és törzsfők helyére keresztény német lovagok kerültek a fejedelmi tanácsba. Ezek az idegen lovagok alkották a nehézfegyverzetű sereg magját.

Kiegyezett riválisával, az erdélyi Gyulával: lányát, Saroltot vette feleségül.

A sikerek ellenére megmaradt Gézának az utódlás problémája: a primogenitúra (elsőszülöttségi jog) jegyében fiát, Istvánt akarta utódjának. István fejedelemmé választásával (997) kirobbant az ellentét István és Koppány között.

7. Szent István uralkodása (1000-1038)

997-ben István lesz a fejedelem. Első feladata a primogenitúra elfogadtatása volt a szeniorátus ellenében. Ehhez Koppányt kellett legyőznie. (Koppányt felnégyelik). Koppány legyőzésében nagy szerepe volt István testőrségének (Hont, Pázmán) és a sereg vezérének, Vencellinnek.

Koppány legyőzése után a legfontosabb feladatot a keresztény királyság megalapítása jelentette. István fő célja az önálló egyházszervezet kialakítása és a koronázás volt.

István a pápától kért és kapott koronát (ezzel is hangsúlyozva függetlenségét a német-római császártól). A koronázás vagy 1000. dec. 25-én vagy 1001. jan. 1-jén történt.

A koronázás után István még mindig csak elméletben volt egész Mo. királya. Az ország egyesítését be kellett fejezni® az erdélyi Gyula és Ajtony, a Maros-vidék urának legyőzése 1003-ban, ill. 1008-ban.

Az államalapítás

Az egyházszervezés a koronázás után rögtön megkezdődött. az esztergomi érsekség megalapítása. István összesen 10 egyházmegyét hozott létre. A püspökségek a következők voltak: veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari és erdélyi. A 2 érsekség: az esztergomi és a kalocsai.

István nemcsak egyházmegyéket hozott létre, hanem gondoskodott fenntartásukról is: a tized mellett a földadományok jelentették az egyház gazdasági hátterét. Templomokat építtetett, szabályozta a templomba járást.

Apátságokat is alapított: lásd pannonhalmi, pécsváradi, zalavári.

Az államszervezésben nélkülözhetetlen volt a politikai szervezet létrehozása: olyan központokat kellett kialakítani, amelyek biztosították a király hatalmát. Ezek a központok a várak lettek, ill. a köréjük szervezett királyi vármegyék.

Minden várhoz tartozott várbirtok és megfelelő számú szolgálónép. A várak élén a várispán állt. Nekik voltak alárendelve a várjobbágyok, akik a katonaság tisztjeit adták. A várjobbágyok feladata volt a vár védelme és a várhoz tartozó nép igazgatása, de ők adták az ország hadseregének döntő részét is. Közülük kerültek ki a vezető tisztviselők. A várnépek jogilag ugyan szabadok voltak, de örökösen a vár szolgálatához voltak kötve. Egy részüknek katonáskodniuk kellett, de a többség pénz- és terményadóval látta el a várat.

A várispánságokra épültek a vármegyék, melyek feladata elsősorban közigazgatási és nem katonai volt. A vármegye összefüggő terület volt, amelynek határain belül nemcsak várnépek, hanem mindenféle egyéb népelemek, királyi, egyházi és világi birtokosok alattvalói éltek.

A vármegyeszervezet mellett István egységes udvarház-szervezetet is kiépített. Ez független volt a vármegyeszervezettől. Feladata a királyi udvar ellátása volt. Egy vármegyéhez több udvarház is tartozhatott. Minden udvarházhoz tartozott egy-két kápolna, ahol a káptalanok tevékenykedtek. Ezek vezetője az esztergomi érsek volt, s testületükből alakult a királyi kápolna szervezete. Ez adminisztrációs feladatokat is ellátott.

A királyi tanács a püspöki kart és az ispánokat foglalta magába. Két vezető személyisége az esztergomi érsek és az ispánok legtekintélyesebbje, a nádorispán.

A királyi székhely Székesfehérvárott volt, de a király állandóan vándorolt kíséretével az országban.

A földbirtokoknak 3 típusa volt:

• Egyházi birtokok: nem lehetett felosztani őket, elidegeníthetetlenek voltak.
• Világi birtokok: a külföldről érkezett lovagok és a királyhű nemzetségek kaphattak birtokot.
• Királyi birtokok: a legnagyobb területűek voltak a 3 típus közül.

Istvánnak 2 törvénykönyve volt:

Az első törvénykönyv 36 cikkelyből állt, s csak a szabadokra vonatkozik. A 2. törvénykönyv 20 cikkelye kiegészítő jellegű. A korábbi törvényeket pontosítja, ill. módosítja. A törvénykönyvek jellegüket tekintve büntető törvénykönyvek voltak. A 12. sz.-i Admonti Kódex a törvényeket két részre bontja: az első a fiához írott – királytükör – erkölcstanító könyvecskét tartalmazza (Intelmek), a második pedig a büntető rendelkezéseket.

A gazdasági ügyekkel a kincstár foglalkozott. A legfontosabb királyi bevételek a következők voltak: királyi birtokok jövedelmei, vámok, sókereskedelem, pénzverés, ezüstbányászat, bírságok, állami adó (füstpénz vagy "szabad dénárok"). Pénzt is veretett (ezüstből).

István külpolitikája

Igyekezett apja békepolitikáját folytatni. A német birodalommal, Velencével és Bizánccal szövetséget kötött. Ha mégis harcra került sor, mindig sikeres hadvezérnek bizonyult.

1015-ben Bizánc szövetségeseként győzelmet aratott a bolgárok felett. 1017-ben lengyel csapatok érkeztek Gyula megsegítésére, de kudarcot vallottak. 1018-ban István kibékült a lengyel fejedelemmel. 1019 után jó viszony alakult ki Magyarország és kijevi uralkodó, Bölcs Jaroszláv között. Bulgária 1018. évi bukása után helyreállt a nyugalom a Balkánon. A két ország közötti jó kapcsolat zálogaként Imre herceg bizánci hercegnőt vett feleségül.

1018 után megnyitotta a jeruzsálemi zarándokút magyarországi szakaszát, amelyen védelmet nyújtott az utazóknak. Ezzel hazánk bekapcsolódott Európa gazdaságim politikai, szellemi vérkeringésébe. Mivel ez az útvonal elkerülte Esztergomot, István új székhelyet létesített Székesfehérvárott. Itt, a királyi központban tartották a későbbiekben az éves törvénynapot, amikor mindenki a király elé járulhatott.

1030-ban Konrád császár vezetésével német fenyegetés érte az országot. A császár vazallussá akarta tenni az országot. De a jól kiépített gyepűrendszer és a fölégetett föld taktikája által előidézett éhínség felmorzsolta és visszafordulásra késztette az ellenséges haderőt. Üldözésük során István Bécset is elfoglalta. Az 1031-ben megkötött magyar-német-cseh béke területi gyarapodáshoz juttatta a magyar királyságot a Lajta és a Morva folyók mentén.

Trónutodlás

Gondot jelentett a trónutódlás. Fia, Imre herceg meghalt, így húgának fiát, Orseolo Pétert jelölte utódjául. 1032-ben merényletet kíséreltek meg a betegeskedő király ellen. A terv nem sikerült. A király Vazult uralkodásra alkalmatlanná tette, gyermekeit pedig – Leventét, Andrást és Bélát – száműzte az országból.

Halála után felesége, Gizella az ország elhagyására kényszerült (1045?)