Az alkotmányos monarchia olyan államforma, ahol a király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon alapszik: a hadsereg, a pénzügyek, a kormány ellenőrzésének joga a parlamentnek felelős kormány kezében van. Az alkotmányos monarchia Angliában jött létre először. Az angol polgári forradalmat lezáró ún. „dicsőséges forradalom” (gyorsasága és vértelensége miatt) hatalomhoz juttatta Orániai Vilmos holland helytartót (II. Jakab veje), aki a parlament behívására III. Vilmos néven elfoglalta az angol trónt, melynek feltétele a Jognyilatkozat (Declaration of Rights) elfogadása volt. III. Vilmos által összehívott parlament 1689. december 16-án cikkelyezte be, amelynek rendelkezései meghatározták az alkotmányos monarchia alapelveit, intézményeit és a később hozott törvényeket. „A király uralkodik, de nem kormányoz”, az állam élén álló király kezében nem összpontosult valódi hatalom, a parlament lett az állam életének az igazi irányítója. Évente össze kellett hívni, és a képviselőket az ott mondottakért nem lehetett felelősségre vonni. A törvényhozói és bírói hatalom függetlenedett a királytól. A törvényeket a 3 évenként szabadon választott és rendszeresen ülésező parlament alkotja, rendelkezik a hadsereggel és pénzügyekkel. A királynak szentesítő és korlátozott vétójoga van.

 

A polgárok szabadságát biztosító törvény (Habeas Corpus Act) kimondta, hogy a gyanúsítottal szemben azonnal közölni kell a vádat, és meghatározott időn belül meg kell indítani ellene az eljárást, mert vádemelés nélkül senkit sem lehet őrizetben tartani. Az államháztartás költségeit különválasztották a királyi udvar költségeitől, és ezt is a parlament hagyta jóvá. A kormányt a parlament legerősebb pártja alakította meg, és a parlamentnek is felelősséggel tartozott. A forradalom idején Angliában két párt alakult ki: a radikálisabbak (whig) és a mérsékeltebbek (tory) csoportja. A későbbiek folyamán a két párt egymást váltogatta a hatalomban, ami Angliának Európában szokatlan belső kiegyensúlyozottságot hozott.

 

A király, a parlament és a kormány közötti munkamegosztás csak évtizedek alatt formálódott ki. A király a XVIII. század második felétől már nem vett részt a kormány ülésein. A választásokon győztes párt vezetőjét a király nevezte ki miniszterelnöknek, de a parlament beleegyezésével. A miniszterek egy-egy részterületet irányítottak, de a kormány tetteiért közösen vállalták a felelősséget a parlament előtt. Két tévhit létezik. A parlamentarizmust az anarchiával azonosítják: a XVIII. században is még sokan úgy gondolták, hogy ahol a királyi hatalom gyenge, ott anarchia uralkodik (pl. Lengyelország). Anglia erre azonban rácáfolt – a szabadság és a rend együttesen létezett, a kulcsfontosságú pénzügyeket is eredményesen irányították.

 

A parlamentarizmust a demokráciával azonosítják: a parlamenti kormányzás még nem egyenlő a demokráciával, hiszen a választások vagyoni cenzushoz voltak kötve (jómódú birtokosok, jómódú birtokosokat küldtek a parlamentbe), a választókörzetek a népességhez viszonyítva aránytalanul voltak kialakítva, és a választásokon rendszeresen előfordultak csalások.

Az 1640-ben kezdődött angol polgári forradalmat 1642-1648-ig a polgárháború időszaka követte.

Oliver Cromwell vezetésével legyőzték a királyt -> Anglia köztársaság lett -> Cromwell halála azonban véget vetett a köztársaságnak. -> az abszolutizmust elutasította. -> A trónra a holland protestáns Orániai Vilmost (1688-1702) hívták meg. Ez az ún. dicsőséges forradalom.

Az új uralkodóval a parlament elfogadtatta a jognyilatkozatot: 1689 - biztosította a polgári szabadságjogokat pl: személyi, gyülekezései, vallás, sajtó és szólásszabadság - rögzítette a parlament ellenőrzését a végrehajtó hatalom felett -> megszületett a törvényhozó testület által ellenőrzött királyi hatalom: az alkotmányos monarchia.

 

A következő évtizedekben alakult ki az alkotmányos kormányzás gyakorlata: