A zsidó vallás fő jellemzői:

• Palesztina történetének fő forrása a Biblia ószövetségi része (a zsidók szent könyve)
• Őrzi a kettős eredetet (ábrahámi=keleti, mózesi =nyugati)
• Ábrahám fia Izsák, annak fia Jákób, akinek 12 fia a 12 törzset jelképezi. Az éhínség elől Egyiptomba mennek, ahol József népe sokasodik, de a fáraó pusztulásra ítéli őket. 
• Mózes a Sínai-fsz.-en bujdosva kapja meg az Úr parancsát a zsidók Kánaánba való vezetésére (égő csipkebokor)
• A sivatagban az Úr törvényeket ad népének (kőtáblák, tízparancsolat)
• Az üdvözülés a választott nép kiváltsága
• Salamon templomot épít Jeruzsálemben
• A Jahve-és az Elohim-kultusz egybeolvad  (Úr , Isten): Jahve a zsidók felett uralkodó egyetlen Isten (a két megőrzött teremtéstörténet jól mutatja ezt)
• Salamon alatt (Kr. e. 970—930, X. sz.) idegen kultuszok, halála után romló körülmények
• Próféták fellépése, akik az Úr büntetését jövendölik Jahve elhagyása miatt (kis-és nagypróféták, az engedetlen próféta: Jónás—története kritikával illeti a választott nép képzetét)
• Az ország szétesése, babiloni fogság
• A vallás megtartja a zsidóságot, de az istenhit át is alakul: Jahve a mindenség teremtője és a földkerekség egyetlen istene; szigorú monoteizmus
• Az Ószövetség kanonizációja (kb. 1000 év termése) [kanón=mérővessző, mérték]
• A római korban követhetik vallásukat, ez segíti az idegen uralom elviselését.
• A vallási hagyományok megőrzését képviselik a farizeusok (eredetileg írástudók). Szerintük a jeruzsálemi kultusznál fontosabb a kis közösségek vallásgyakorlata a zsinagógákban (a gyülekezetek házaiban), ahol a rabbik magyarázzák, értelmezik az Ószövetség tanítását, vezetik a szertartásokat. A farizeusoknak nagy szerepük volt a zsidó vallás továbbélésében a jeruzsálemi templom pusztulása után.
• A zsidóság régen várta a Megváltót (Messiás), aki megszabadítja elnyomóitól, a sok szenvedéstől. Az Ószövetség tele van ilyen utalásokkal, jövendölésekkel.